boltívek, ajtók, ablakok...
Ablak: A levegőre és a fényre való nyitottságával az ablak a befogadókészséget szimbolizálja; ha az ablak kerek, ez olyan jellegű befogadásról árulkodik, mint a szemé és a tudaté, ha négyszögletes, ez az égi javak iránti földi befogadókészséget jelenti.A látással szoros összefüggést mutat: egy másik világba való betekintés eszköze, a távlat kitágítását segíti.
Ajtó vagy kapu szimbolizálja az átjárást két állapot, két világ között, az ismert és az ismeretlen, a fény és a sötétség, a gazdagság és a szegénység között. A kapu rejtélyre nyílik. De dinamikus és pszichológiai értéke van; mivel nemcsak utat mutat, hanem felhív minket, hogy átlépjük. A másik világ felé vezető utazásra hív.. A kapu a nyitány, amely lehetővé teszi a be- és kilépést, tehát a lehetséges átjárást - még ha ez az egyetlen lehetőség is - egyik területről a másikra: szimbolikus értelmezésben leggyakrabban a profán területéről a szakráliséra.Az őrzők szimbolikája a beavatásra (=bejárat) vezethető vissza, amit az ajtón való átjutásként is értelmezhetünk. Janus, a misztériumokba való beavatás latin istene, birtokolta a napfordulatok, vagyis az éves ciklus felívelő és leszálló szakaszainak kapukulcsait.A földről az égbe való átjutás a nap kapuján keresztül valósul meg, ami a kozmosz kijáratát, az egyéni helyzet korlátain túli világot szimbolizálja. A kapu mint az átlépés helye, és különösen a megérkezésé, teljesen természetesen a belépés közelségének szimbólumává válik, és a felsőbb valóságba való bejutás lehetőségének jelképévé (vagy megfordítva: az isteni javaknak a földre való kiömlése szimbólumává).
A magyar térrendezés szerint minden ajtó, minden kapu és általában minden nyílás a nőiséget jelképezi.
Ajtó vagy kapu szimbolizálja az átjárást két állapot, két világ között, az ismert és az ismeretlen, a fény és a sötétség, a gazdagság és a szegénység között. A kapu rejtélyre nyílik. De dinamikus és pszichológiai értéke van; mivel nemcsak utat mutat, hanem felhív minket, hogy átlépjük. A másik világ felé vezető utazásra hív.. A kapu a nyitány, amely lehetővé teszi a be- és kilépést, tehát a lehetséges átjárást - még ha ez az egyetlen lehetőség is - egyik területről a másikra: szimbolikus értelmezésben leggyakrabban a profán területéről a szakráliséra.Az őrzők szimbolikája a beavatásra (=bejárat) vezethető vissza, amit az ajtón való átjutásként is értelmezhetünk. Janus, a misztériumokba való beavatás latin istene, birtokolta a napfordulatok, vagyis az éves ciklus felívelő és leszálló szakaszainak kapukulcsait.A földről az égbe való átjutás a nap kapuján keresztül valósul meg, ami a kozmosz kijáratát, az egyéni helyzet korlátain túli világot szimbolizálja. A kapu mint az átlépés helye, és különösen a megérkezésé, teljesen természetesen a belépés közelségének szimbólumává válik, és a felsőbb valóságba való bejutás lehetőségének jelképévé (vagy megfordítva: az isteni javaknak a földre való kiömlése szimbólumává).
Így jelentik be Krisztus visszatérését, s őt úgy írják le, mint egy utazót, aki kopogtat a kapun.
A magyar térrendezés szerint minden ajtó, minden kapu és általában minden nyílás a nőiséget jelképezi.
